Könyvek

NINCSEN SZÁMODRA HELY NINCSEN SZÁMODRA HELY
Fekete Sas Kiadó, 2019
E regény főszereplői többségükben huszonéves fiatalemberek, akik, – miként a pesti ifjak nagyobb része akkoriban –, vidám kompániákba verődtek, s mindenféle merész álmokat szőttek arról, hogyan fogják meghódítani a világot. És persze ettek, ittak, ha volt rá pénzük, nagy lakomákat rendeztek, vitatkoztak, párbajoztak, nők után rohangáltak. És nem mellesleg megalkottak jó néhány máig érvényes remekművet, s lábra állították az akadémiát, mely jórészt ma is az általuk kitaposott ösvényen halad.
 
Jolsvai András a rá jellemző szeretetteljes humorral ábrázolja hőseit, Vörösmartyt, Bajzát, Széchenyit, Telekit, Döbrenteit, Fáy-t és mind a többieket, akik feltűntek akkoriban az Auróra-körben és a Tudós Társaságban, és aprólékos pontossággal írja meg annak az évnek a történetét, mely vízválasztónak bizonyult a magyar irodalom és a magyar tudományosság szempontjából. S közben feltárulnak előttünk a tizenkilencedik század eleji Pest hétköznapjai is, melyeket persze a regényírói fantázia néha színesebbre fest a valóságosnál.
 
S hogy az olvasónak gyakran mégis az az érzése, hogy nem történelmi regényt, hanem a legaktuálisabb problémákat tárgyaló kortárs művet tart a kezében, arról igazán nem a szerző tehet.
A NAPOK SZÍNE A NAPOK SZÍNE
Scolar, 2017
Ahhoz nem férhet kétség, hogy a kilencvenes évek elején a Periszkóp volt Magyarország legfontosabb hetilapja. Sőt, jóval több volt annál: valódi szellemi műhely, közösség, baráti társaság -  olyan hely, ahol mindenki igazán otthon érezhette magát. Kár, hogy oly rövid ideig jelent meg. És főleg kár, hogy csak a szerző képzeletében létezett.
Pedig micsoda figurák dolgoztak ott! Thewrewk Kálmán, a világfi hírében álló főszerkesztő és helyettese, a terminátor Ficsor Péter. Aztán a két lapszerkesztő, Barna és Reményi, akik úgy alkottak egy párt, hogy elképzelni se lehet két ennyire különböző embert. Aztán Doktor Simon, aki a valóság mélyrétegeit legtöbbször egy kocsmaasztalnál találta meg, s Bétakács Miki, az oknyomozó riporter, aki előtt semmi nem maradt titokban. És mind-mind a többiek: Zádor, Pápai, Litkey vagy Válint Algernon, az ezredforduló honi újságírásának igazi héroszai. S ne feledkezzünk meg a Periszkóp szerelmespárjáról sem, Kismariról és András Laciról, kiknek kalandos történetét az egész szerkesztőség visszafojtott lélegzettel figyelte. Szerelmes egy regény ez egyébként is: csak lánykérés három is akad benne, igaz, nem mindegyik végződik hepienddel.
Jolsvai András nagy szeretettel ábrázolja ezt a számára oly jólismert világot, hol vérbő humorral, hol lírai hangon, hol iróniával, hol drámaian rajzolva meg egy mára már szinte elfeledett korszakot, s annak jellegzetes alakjait.
HOLNAPRA JOBB LESZ HOLNAPRA JOBB LESZ
Scolar, 2015

Vova – azaz Vorosilov – névre hallgató vaddisznó békésen szundikál az akáctelki kiskocsma előtti dagonyában, miközben a nagyfröccsre betérő hajdani horthysta katonatiszt – aki mostanság inkább parkőrként keresi a kenyerét –, a szükség esetén besúgóként "munkát vállaló" kocsmáros, a helyi focicsapat nőcsábász üdvöskéje vagy a régi idők eleganciáját őrző ügyvéd úr vakargatja-simogatja szeretettel széles tokáját. A kocsma hálás közönsége mindeközben békés egyetértésben vesézi ki a Herkules lehengerlő győzelmét... no meg Eleknek, a tősgyökeres akáctelki család legkisebb fiának a szabadulását a börtönből.

 
Az ismert publicista-író regényében a hatvanas évek Magyarországa elevenedik meg, a vaskos, majd a szorításból kénye-kedve szerint engedő, krumplistészta-szagú Kádár-világ. Ahol hangosan kattognak a jelentéseket zongorázó írógépek, s elvtársak-kartársak-tagtársak zengik Moszkva dicsőségét – és mégis van egy apró sziget, ahol nem szűnt meg az otthonosság, létezik még a meghitt barátság, sziporkázik a humor, és ha jólétre nem is, de legalább békére találhat mindenki. E szűk pátria – Akáctelek – lakóinak összetartása nemcsak a közösséget menti át a jövőnek, hanem védelmet nyújt a mégoly különböző honpolgároknak is: a "virtigli proletárnak", a kosztosokból élő arisztokrataasszonynak, a fifikás "anyagbeszerzőnek", a lelkes pártmunkásnak és a kevésbé lelkesnek egyaránt.

 

JÖVÖK-MEGYEK JÖVÖK-MEGYEK
Sprint, 2013

"Gyermekkoromban divat volt még társadalmi osztály szerint kategorizálni az embereket: munkás, paraszt, értelmiségi, így. Minden iskolában, melyhez szerencsém volt, úgy kezdődött az első osztályfőnöki óra: mondd csak kisfiacskám, apád mivel foglalkozik? Visszatérő műsorszámom volt erre a kérdésre beható részletességgel válaszolni. Hogy az anyám meghalt, de mielőtt meghalt volna, gépírónő volt a kultuszminisztériumban, hogy az apám osztályvezető volt a lámpagyárban – kántortanítói végzettséggel –, de sajnos disszidált. A nagyapám, aki gondviselőmnek számít, nyugdíjas, azelőtt segédmunkás volt a hajógyárban, még azelőtt pedig főosztályvezető a Beszkártnál, főtanácsosi rangban. A nagyanyám nem dolgozott sosem, azelőtt nagyságos asszony volt, most háztartásbeli, engem nevel. De a nagyapám, aki a gondviselőmnek számít, valójában nem is a nagyapám, mert ő a nagyanyám második férje. Az igazi nagyapám azelőtt üveggyáros volt, most pedig maszek üvegfúvó.
    Izgékonyabb tanár már a kántortanítónál leültetett, a sokat látott, bölcs pedagógusok végighallgattak rezignáltan, aztán azt mondták, na üljél le, édes fiam. És beírták a megfelelő rubrikába, hogy én egy egyéb vagyok.
    Egyébnek lenni egy uniformizált világban, higgyék el, nem könnyű dolog. Egyébnek lenni az azt jelenti, hogy az ember besorolhatatlan, értelmezhetetlen, kezelhetetlen. Hogy kilóg a sorból. Hogy semmire se használható igazán.
    Életem során sokat küzdöttem azért, hogy kikerüljek ebből a kategóriából: hogy olyan legyek, mint a többiek.
    Nem dicsekvésképpen mondom: nem sikerült." 

 

előző előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | következő következő

Legújabb könyve

NINCSEN SZÁMODRA HELY
NINCSEN SZÁMODRA HELY
Fekete Sas Kiadó, 2019
Jolsvai András