Könyvek

MONSIERUR L. MONSIERUR L.
Fekete Sas, 2010

Évtizedek óta azt gondolom, nem kell sehová sietnem, ráérek még. Van időm bőven nézelődni, szöszözni, tenni-venni, készülődni. Aztán, majd ha eljön az ideje, elkezdhetek takarékoskodni, diófát ültetni, kertes házba költözni, füvet nyírni. Megírhatom azt a nagy regényt, mit oly régen tervezek, kidobálhatom a fölösleges kacatokat a sufniból, rendet vághatok a kisfiókban és életem más terein. Egyszóval bőven ráérek teljesen és komolyan és végérvényesen fölnőni, kimondani a kimondandókat és levonni a konzekvenciákat, mint a többi emberek; sietségre semmi ok, hisz a felnőttség nem szalad el, végtére is, aki föl van nőve, az tovább nem nőhet fölfelé, ergo nyilván lefelé nő onnan kezdve, akkor meg mi végre a sietség.
    Ilyesmiket gondoltam nemrégen is még, és erre, tessék, itt van ez az L., és a szemembe nevet.

KÖRÖNDY VÉRRE MEGY KÖRÖNDY VÉRRE MEGY
Fekete Sas, 2010

Ez van.
Mármint a Köröndyvel. Eltűnik évekre, aztán se szó, se beszéd, előkerül. Illetve és persze: szó, beszéd, semmi más. És ha már előkerül, hát elfoglal rögtön magának egy kötetnyi helyet. Úgy tízévente egyszer. Legutóbb a huszadik század végén jelentkezett, igaz, már akkor is vesztésre állt.
    Annak idején, amikor egy szűk évtizede elbúcsúztam tőle, magam se tudtam, hogy látom-e még valaha. Köröndy már csak ilyen: járja a maga útját, konokul, lassan, hátratett kézzel, és nem hagyja befolyásolni magát. És tényleg, évekig nem jelentkezett, nem hagyott hírt magáról – aztán, szinte észrevétlenül, visszaszivárgott az életembe. Persze, csak annyira, amennyire ő szokott. Feltűnt havonta-kéthavonta, téblábolt, mesélt, hallgatott, aztán köd előtte, köd utána.
    Egy írónak általában illik felelősséget vállalni hősei tetteiért. Magam is így járok el más esetekben, más könyveimben, de Köröndy kivételt képez e tekintetben is. Igaz, valaha az én köpenyemből bújt elő, szegről-végről még hasonlítottunk is, de ennek már hosszú ideje vége. Ővele már régen az történik (vagy nem történik), amit ő akar. Van, ha akarja, és nincs, ha nem.
    Most például, látják, akarja. És akkor nekünk nemigen marad választásunk. Nekem csak annyi feladat jutott, hogy összegyűjtsem Köröndy legújabb történeteit – a harmadik évezred elejének köröndyádáit –, és az olvasók elé bocsássam.
    Ám hogy miként lesz tovább, azt én sem tudom.

MA MÉG CSAK SZERDA MA MÉG CSAK SZERDA
Ab Ovo, 2008

A regény a nyolcvanas évek második felében játszódik, egy budapesti irodalmi folyóirat, a Havi Géniusz szerkesztőségében. Főhőse a harmincas éveibe lépő Reményi Zoltán, aki – nevével ellentétben – azt hiszi, hogy az élet már nemigen tartogat számára örömteli meglepetéseket. Elszöszmötölget tehát e belterjes világban, barátságok, szerelmek, focipályák és kéziratok között. Ám az évtized végén hirtelen felgyorsulnak az események, s Reményi, az örök megfigyelő váratlanul úgy érzi, előtte is új lehetőségek nyílnak. Elhatározza, hogy mindent egy lapra tesz fel.
    Egy egészen új lapra...

SZÉPEN VAGYUNK SZÉPEN VAGYUNK
Ab Ovo, 2006

Hogyan is lehetnénk másképp? Élünk itt a földkerekség legszebb kisvárosában (na jó, második legszebb), köröttünk különösnél különösebb alakok, egy volt beszkárttanácsos egy botcsinálta bigámista, egy totónyertes, egy varázsló meg a Jóisten, miénk a világ, amerre a szem ellát, a fatelepektől föl egészen a Trombita térig, itt vannak a barátaink, a Kisli, a Cila, a Sipeki meg a Nagymézes, itt az egész Pajta utcai iskola tanárostul, diákostul, pedellusostul, itt vannak a lányok, itt vannak a hatvanas évek, és itt vagyunk mi is, szépen, ahogy illik.
    Mi kell még?  

Legújabb könyve

A NAPOK SZÍNE
A NAPOK SZÍNE
Scolar, 2017
Jolsvai András