Könyvek

KÖRÖNDY (Válogatott írások) KÖRÖNDY (Válogatott írások)
Fekete Sas, 2000

Péntek esti láz

"Hogy szombati foci? Hát ilyen még van a világon? Köröndy egészen elcsodálkozott ezen. Aztán meg magán: hogy miért nem jutott eddig az eszébe. Valahogy mintha egy másik, régi, letűnt világhoz tartozna a szombati foci, meg az egész szombat, úgy, ahogy van.
    De kezdjük az elején.
    Azzal kezdődött, hogy összefutottak valahol Várallyai Lacival – valami fogadáson vagy eredményhirdetésen, ilyesmin. A lényeg, hogy volt idejük szót váltani, ami már régen történt velük: az utóbbi években már az is jó esetnek számított, ha egymásra dudáltak az utcán. De most cseverésztek erről-arról, nőkről, gyerekekről, főnökökről, alnokokról, végül pedig értelemszerűen, a fociról – végtére is másfél évtizeden át ők alkották a hét határon rettegett Félreál SC csatárkettősét: voltak ők az ék, kik egymás gondolatát is ismerték, egymásnak háttal állva is tudták, mit csinál éppen a másik, jobb szezonokban tucatszám lőtték a gólokat, nem akadt erő, mely megállíthatta volna őket.
    Persze, ahogy nőtt (vagy micsinált), mind kevesebb ideje maradt a focira: heti egy terem, meg a szombati kispálya. Ez volt a Félreál, többszörös bajnokcsapat, érmek meg oklevelek, és rengeteg emlék: jószerivel a várost is így fedezték fel, nem volt Pestnek olyan eldugott üres telke, rogyadozó tornaterme, ahol ne fordultak volna meg az évek során. Köröndy, ha csak felrémlik mindez emlékezetében, már érzi a klórszagú öltözők illatát, az átizzadt mez szagát, meg a sós vér ízét, mely a térd alól szivárog, ha salak tépte fel. szép emlék ez mind, hiszen nagy szezonokat csinált ezzel a csapattal, ekkorra érett be igazán, volt lába még és esze már a játékhoz. Aztán abbahagyta: előbb csak el-elmaradt, majd végleg lemorzsolódott. Betegségre hivatkozott, meg a családra, de az volt az igazság, hogy már nem ment neki elég jól: lelassult, körülményeskedett. Nem akarta megvárni, hogy csere legyen ott, hol oly sokáig húzóember volt.
    Eltelt egy-két év azóta, nemigen beszélt erről a dologról, még magának se. De most, hogy Lacival szóba kerültek a régi gólok, egészen elérzékenyült. – Van egy új csapat – mondta Laci végül – csupa veterán, mint mi. Gyere le szombaton, ha akarsz.
    Köröndy nem aludt péntek éjjel: láz verte, lidérces álmok gyötörték. Másnap aztán lement, bemutatkozott, csöndesen kiállt a szélre. Nyikorogva kezdett, de később volt néhány villanása. Amikor a második félidőben egyszer kapura fordult, s meghallotta a lemaradó védő kiáltását: vigyázzatok, megy a bal, elmosolyodott a szíve mélyén, ezt gondolta: – Jól van, öreg, van még egy kis időd."

APÁK ÉS FIÓK APÁK ÉS FIÓK
Universitas, 1999

Annyi tény, hogy volt egy különös nyár a hetvenes évek elején, egy sátortábor Káptalanfüreden és három barát a gimnázium második és harmadik osztálya között. A harmadik, igaz, némileg veszélybe került éppen e nyár miatt, de aztán csak kisimultak a dolgok valahogy. Aramis azóta meghalt, Porthost leszázalékolták, Athos nőül vette Miladyt, de tízegynéhány év után elváltak.
     D'Artagnan én vagyok

AMI ENGEM ILLET AMI ENGEM ILLET
Ékezet, 1995

Míting
"Százéves a karburátor; de tíz esztendőt nyugodtan letagadhatna, olyan fess ma is – s oly csodálatosan porlaszt, mint ifjú korában. Ezt onnan tudom, hogy láttam: ott volt kimodellezve a honi közlekedés múzeumában. A z ember csak megnyomta a makett gázpedálját, s már ömlött is a csőbe a zöld benzin, meg a levegő. A zárt térben aztán úgy egymásba olvadtak, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Lenyűgöző látvány volt.
    Talán nem lepi meg önöket, ha azt állítom, nem vagyok egy kimondott karburátorrajongó: sőt, őszintén szólva évszámra felé sem nézek, éntőlem úgy karburál, ahogy akar, béke poraira. De most, hogy százéves lett, gondoltam, csak felkeresem: részben, mert minden érdekel, ami nálam is öregebb s még működik, részben mert nekem sem esne rosszul, ha valaki rám nyitná az ajtót, midőn éppen a centenáriumomat ünnepelem. Nem is bántam meg döntésemet, kellemes délutánt töltöttünk együtt, a porlasztó meg én.
    Kaptam egy koktélt – egy keveréket –, aztán csak elüldögéltünk. Az ünnepelt mesélt: megszületési körülményeiről, kalandos ifjúkoráról, a pillanatról, midőn „szakított a párologtatás gondolatával” (köztünk mindennek vége – mondta, s eltűnt a sarkon egy négyüteművel), s szüleiről, a mindig gondterhelt Bánkiról, meg a csupaszív Csonkáról. Úgy elszaladt az idő, észre sem vettük.
    Aztán kezet ráztunk, keményen, férfiasan, ahogyan kell. Két halk szavú magyar, egy találmány meg egy újságíró. Még egyszer egymásra néztünk, majd mentünk, határozott léptekkel a dolgunkra.
    Ha élünk, száz év múlva ugyanitt találkozunk." 

KÁRPÓTLOM MAGAM (Tárcák, életjelek 1990–1992) KÁRPÓTLOM MAGAM (Tárcák, életjelek 1990–1992)
Skíz, 1992

Leszokom
"Zsibbad a lábam. Reggelenként. Hetek óta. Nem panaszképpen mondom ezt, csak tényként, hiszen valamennyiünk életében eljön egyszer a pillanat, midőn a lábunk zsibbadni kezd. A dolgot tudomásul vettem, mi mást tehettem volna, mindazonáltal egy kissé nyugtalanított, elvégre a kedvenc bal lábamról volt szó, hozzám is nőtt az idők során, elmentem hát az orvosomhoz, elmondottam, hogy mi a panaszom, ő megvizsgált, megmért, csóválta a fejét meg a lábamat, kérdezett erről-arról, aztán kimondta a verdiktet:
- Le kellene szoknia a dohányzásról!
- Mert ha nem? – kérdeztem vissza, hogy időt nyerjek.
- Akkor nem kezeskedhetem a lábáért.
Ez a válasz tetszett nekem, mert arról tanúskodott, hogy doktorom nemcsak a saját mesterségét érti, hanem az enyémet is; eltereferéltünk hát még egy darabig ily könnyed stílusban, én arról szóltam, hogy ezt a kis időt már kibírom akár féllábon is, ő arról biztosított, hogy akkor aztán már nemcsak reá s a közösségre támaszkodhatom, hanem a mankómra is, aztán el lettem bocsátva, feddőleg és felszólítólag, hogy most aztán elég a tréfából meg a cigarettából, mert ellenkező esetben egyikünk sem állhat jót magáért. Sajnáltam a dolgot, végtére tizenöt esztendeje sincs, hogy rászoktam, éppen kezdtem belejönni, s máris szokhatok le róla; mégis beláttam, amit be kellett látnom, hazamentem, leültem egy fotelba, megkeményítettem a szívemet, rágyújtottam, és meghoztam a megfellebbezhetetlen döntést: leszokom.
    Fog ez nekem menni. Pont ez ne menne? Elvégre az utóbbi időben leszoktam már néhány dologról. A teljesség igénye nélkül (laza időrendben): a külföldi nyaralásról, az új kocsiról, a lakáscseréről, a bélszínről, a téliszalámiról, a hátszínről, a nyáriszalámiról. Leszoktam a könyvvásárlásról, a folyóiratok előfizetéséről, leszoktam a telefonálásról, leszoktam a márkás italokról. (Ezenkívül naponta leszoktam vinni a szemetet, de ezt csak a tréfa kedvéért jegyzem meg, mellékesen; tekintsék, kérem, elvonási tünetnek.)
    És most leszokom a dohányzásról. ...."

Legújabb könyve

NINCSEN SZÁMODRA HELY
NINCSEN SZÁMODRA HELY
Fekete Sas Kiadó, 2019
Jolsvai András