Míting
"Százéves a karburátor; de tíz esztendőt nyugodtan letagadhatna, olyan fess ma is – s oly csodálatosan porlaszt, mint ifjú korában. Ezt onnan tudom, hogy láttam: ott volt kimodellezve a honi közlekedés múzeumában. A z ember csak megnyomta a makett gázpedálját, s már ömlött is a csőbe a zöld benzin, meg a levegő. A zárt térben aztán úgy egymásba olvadtak, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Lenyűgöző látvány volt.
    Talán nem lepi meg önöket, ha azt állítom, nem vagyok egy kimondott karburátorrajongó: sőt, őszintén szólva évszámra felé sem nézek, éntőlem úgy karburál, ahogy akar, béke poraira. De most, hogy százéves lett, gondoltam, csak felkeresem: részben, mert minden érdekel, ami nálam is öregebb s még működik, részben mert nekem sem esne rosszul, ha valaki rám nyitná az ajtót, midőn éppen a centenáriumomat ünnepelem. Nem is bántam meg döntésemet, kellemes délutánt töltöttünk együtt, a porlasztó meg én.
    Kaptam egy koktélt – egy keveréket –, aztán csak elüldögéltünk. Az ünnepelt mesélt: megszületési körülményeiről, kalandos ifjúkoráról, a pillanatról, midőn „szakított a párologtatás gondolatával” (köztünk mindennek vége – mondta, s eltűnt a sarkon egy négyüteművel), s szüleiről, a mindig gondterhelt Bánkiról, meg a csupaszív Csonkáról. Úgy elszaladt az idő, észre sem vettük.
    Aztán kezet ráztunk, keményen, férfiasan, ahogyan kell. Két halk szavú magyar, egy találmány meg egy újságíró. Még egyszer egymásra néztünk, majd mentünk, határozott léptekkel a dolgunkra.
    Ha élünk, száz év múlva ugyanitt találkozunk." 

Leszokom
"Zsibbad a lábam. Reggelenként. Hetek óta. Nem panaszképpen mondom ezt, csak tényként, hiszen valamennyiünk életében eljön egyszer a pillanat, midőn a lábunk zsibbadni kezd. A dolgot tudomásul vettem, mi mást tehettem volna, mindazonáltal egy kissé nyugtalanított, elvégre a kedvenc bal lábamról volt szó, hozzám is nőtt az idők során, elmentem hát az orvosomhoz, elmondottam, hogy mi a panaszom, ő megvizsgált, megmért, csóválta a fejét meg a lábamat, kérdezett erről-arról, aztán kimondta a verdiktet:
- Le kellene szoknia a dohányzásról!
- Mert ha nem? – kérdeztem vissza, hogy időt nyerjek.
- Akkor nem kezeskedhetem a lábáért.
Ez a válasz tetszett nekem, mert arról tanúskodott, hogy doktorom nemcsak a saját mesterségét érti, hanem az enyémet is; eltereferéltünk hát még egy darabig ily könnyed stílusban, én arról szóltam, hogy ezt a kis időt már kibírom akár féllábon is, ő arról biztosított, hogy akkor aztán már nemcsak reá s a közösségre támaszkodhatom, hanem a mankómra is, aztán el lettem bocsátva, feddőleg és felszólítólag, hogy most aztán elég a tréfából meg a cigarettából, mert ellenkező esetben egyikünk sem állhat jót magáért. Sajnáltam a dolgot, végtére tizenöt esztendeje sincs, hogy rászoktam, éppen kezdtem belejönni, s máris szokhatok le róla; mégis beláttam, amit be kellett látnom, hazamentem, leültem egy fotelba, megkeményítettem a szívemet, rágyújtottam, és meghoztam a megfellebbezhetetlen döntést: leszokom.
    Fog ez nekem menni. Pont ez ne menne? Elvégre az utóbbi időben leszoktam már néhány dologról. A teljesség igénye nélkül (laza időrendben): a külföldi nyaralásról, az új kocsiról, a lakáscseréről, a bélszínről, a téliszalámiról, a hátszínről, a nyáriszalámiról. Leszoktam a könyvvásárlásról, a folyóiratok előfizetéséről, leszoktam a telefonálásról, leszoktam a márkás italokról. (Ezenkívül naponta leszoktam vinni a szemetet, de ezt csak a tréfa kedvéért jegyzem meg, mellékesen; tekintsék, kérem, elvonási tünetnek.)
    És most leszokom a dohányzásról. ...."

Mi történhet egy álmos kisvárosban, ahol a polgárok tisztelik a törvényt s a légynek se tudnának ártani? Semmi az égvilágon. Nem csoda, hogy a helyi lap bűnügyi rovatának vezetője, aki szépírói ambíciókat is dédelget, kitalált bűnügyekkel szórakoztatja olvasóit. Egy napon azonban valódi gyilkosság történik a városban: több szemtanú előtt megölik az idős gátőrt. Az ifjú riporter nekilát, hogy kibogozza az egyre jobban összekuszálódott szálakat, s miközben elmerül a rejtélyes eset útvesztőiben, úgy érzi, mindazt, ami körötte történik, már olvasta valahol. A saját regényében...