Kritikák

Jolsvai András: Az ember játszik
Szerző: Mika Róbert

Mióta játszik az ember? Régóta! Nagyon-nagyon régóta. Azóta, amióta emberré vált, sőt talán még egy kicsit régebb óta. Nevezhetik történetileg bárhogy is az embert, homo electricustól homo atomicusig, Johan Huizinga (1872–1945) holland kultúrtörténész örök időre megalkotta az általános homo ludens kifejezést (1938). Jolsvai András Az ember játszik című kötete rendhagyó módon közelíti meg a témát.

„Semmiben nem nyilvánul meg olyan világosan
az emberek jelleme, mint a játékban”

(Lev Tolsztoj)

Nem hiszem, hogy megerőltető lett volna egy olyan jó mesélőnek, mint Jolsvai András, megírni ezt a rendhagyó könyvet. De azért ne tévesszen meg senkit az előző mondat. Jó könyvet írni nem könnyű. Mert ez nem a minden napra egy játék, vagy a mikor és mit játsszunk a gyerekkel? kategória. Ezt a könyvet csak olyasvalaki írhatta meg, aki önmaga is játékos alkat, akinek élettapasztalata a játszó-térben fogant, és akinek a játék szeretete mellett tehetsége is van az íráshoz, az olvasó lebilincseléséhez.

Játszani jó.

Olvasni is jó.

Jó könyvet olvasni a játékról talán a legjobb.

Rendhagyó ez a kötet, mert nem lexikon (bár címszavak alkotják fejezeteit), nem játékszabály-leírás vagy tanácsadás. A hatalmas játékbirodalomból egy kis területet ragad ki a szerző. Természetesen az író főként a saját környezetében dívó, a nagyvárosi közelmúlt fiús játékait mutatja be. A könyv veleje az egyes játékokhoz fűződő emlékek bemutatása. A sztori, az adomázás, a történetek miatt rendhagyó e kötet. Mert nemcsak játszani, mesélni is jó róla. Mesélni, dicsekedni vagy éppen jót nevetni a hallgatóságunkkal önnön felsüléseinken.

Nem tudom, hogy a szerény (no, nem képességeiben) és szimpatikus Jolsvai Andrásnak milyen „hátsó” szándékai voltak, ám bizonyos, a könyv egyik legnagyobb erénye, hogy beindítja az emlékezést. Elolvasása után napokig azon törtem a fejem, hogy hol, milyen élményem volt a szerző által megírt játékokkal, és melyekről írtam volna még. Egy könyvért cserébe visszakaptam valamit a saját életemből, amit már rég elfelejtettem. Kell ennél több?

Miért, van még valami? – kérdezhetne vissza az olvasó, mint Micimackó Nyuszi barátjánál tízórai után.

Igen, van! – felelném. Mint a DVD-filmeknél, itt is találunk extrákat. Csak ezek be vannak építve a történetekbe. Kultúrtörténeti érdekességek színesítik az amúgy könnyed stílusú, szórakoztató írásokat.

Az élményt fokozza a kötet külcsíne. A kiváló szerkesztés, a klasszikus hagyományokhoz hű kivitelezés, a korrekt tipográfia a kiadó hozzáértését dicséri.

Kedvcsinálónak egy részlet a könyvből:

„…Azt, hogy e szellemes címet ki adta, sajnos nem tudjuk – pedig nyilván a hazai társasjátékipar legfelsőbb köreiben kellene keresnünk a tettest. Az eredeti címe, amelyet a feltaláló, a müncheni Josef Friedrich Schmidt adott neki kilencven esztendeje, Ember, ne mérgelődj! volt, ami német földön talán még elmegy, de magyarul, lássuk be, nem túl átütő. Úgyhogy e játék hazai elterjedéséhez, bizony, sokat tett hozzá az ismeretlen fordító, kinek emléke előtt most két hatos dobással fogunk tisztelegni. Ami mármost az eredetit illeti, a derék bajor játékgyáros, Schmidt úr, szegény épp akkor találta föl korszakalkotó társasjátékát, amikor az emberiség éppen egy másik régi társasjátékot fejlesztett addig sosem látott tökélyre – sok apró, helyi háború után megalkotva a világháborút.” (Ki nevet a végén?)

A könyvet mindenkinek ajánlom, különösen a közelgő ünnepekre tekintettel, nem fog csalódni a megajándékozott, hiszen kockázat nincs. Hacsak nem vette meg magának :)

Fülszöveg

Gondolom, a könyv hátoldalán nem ártana filozofikus magasságokba emelkednünk: az jót tesz minden írásnak. És mondani olyanokat, hogy játszani annyi, mint élni. Meg hogy játszani annyi, mint örökre fiatalnak maradi. Meg játszani annyi, mint tudomásul venni győzelmet, vereséget, megtanulni a szabályokat, tiszteletben tartani az értékeket. Meg hogy játszani annyi, mint a toleranciát gyakorolni. Játszani annyi, mint játszani.

Legújabb könyve

A NAPOK SZÍNE
A NAPOK SZÍNE
Scolar, 2017
Jolsvai András